Több történészt a piros pöttyre!

A TEDx előadások gyakran személyes sztorival kezdődnek. Történettel, ami az első mondatban bevon érzelmileg. Amiből ki lehet bontani a nagy képet. Amit továbbnézel. Most az ellenkezőjével kezdem. A nagy képpel.

Hatalmas szükségünk van arra történészekként, hogy erősen kötődjünk a társadalom szakmán/elefántcsonttornyon kívüli részéhez. A saját hitelességünk fenntartása, és saját működésünk érdekében rettentő fontos lenne elmagyarázni, hogy mit csinálunk és az miért jó. (Ez persze vonatkozik minden más, humán, vagy társadalomtudományos kutatóra is.)

Oké, de hogyan? Meg kell tanulni tömören és közérthetően fogalmazni, és megtalálni a csatornákat, formákat, amik célba is érnek. Ismerek egy csatornát, amit kettő az egyben.

Legyél TEDx előadó! Kiváló szakemberek segítenek megfogalmazni a mondandódat, és olyan csatornára kerülsz fel, aminek 19 millió feliratkozója van világszerte. Tudást és lehetőséget kapsz. És akkor most oszlassunk el egy tévhitet!

A TEDx előadók nem tehetségesek, nem születnek jó beszélőkével. Azért jók, mert felkészültek, felkészítették őket. Nem kell már az elején szuper előadónak lenned. Csak egy jó gondolat kell, amiből a konferencia kurátorai fantáziát látnak. Egy vasárnap este rászántam két órát a gondolataim összeszedésére, elküldtem a jelentkezésemet, és aztán ott álltam a piros pöttyön.

Mindezzel együtt összesen három olyan történészről tudok Magyarországon, aki TEDx előadó lett. (Ebből két előadás nyilvános, a harmadik egy kicsit más műfaj volt.) Szerintem ez lehetne sokkal több. Megtiszteltetés ebből háromból egynek lenni. (Több is van? Ha nem találtunk meg valamit, írd meg kommentben!) Elmondom, miért csináltam.

Szeretem a kalandokat. Úgy is mondhatnám, hogy keresem a kihívásokat. A „kaland” szót egy TEDx-es önismereti felkészítésen tanultam magmaról – ez is hozzá tartozik. Személyesen ez motivált. Rengeteg visszajelzést kaptam a felkészülés során, ami által fejlődni tudtam, és új embereket ismertem meg. Talán egy pontozás nélküli, magas nívójú OTDK-hoz tudnám hasonlítani bizonyos szempontból. És bizony teljesíteni kell: bele kell ölni az időt és az energiát, meg egy kicsit „meztelennek” lenni a színpadon. Ez a személyességről is szól. A saját utadról.

Azt mondják, hogy az angolszász egyetemi rendszer egyik előnye, hogy nem zár be szakokba. Ha este egy informatikusnak vagy mérnöknek kell elmesélni annak a dolgozatnak a lényegét, amin éppen dolgozol, akkor egész más szavakat fogsz használni, mintha szaktársnak mesélsz. Emlékszem a beszélgetésre, amikor rádöbbentem, hogy ha nem egy ismerős városban mész egyetemre, akkor könnyen lehet, hogy a baráti kapcsolataid is csak a szakon (későbbi szakmán) belül születnek. A videókon nem látszik, de a TEDx konferenciára egy kis csapat érik össze, értékes és rengeteg különböző területről érkező emberekkel, akik egyesével a színpadra állnak. Jófej és értelmes emberek, akiknek egy kicsit máshogy van huzalozva az agya. Nagyon jó beszélgetés-élmények kötődnek a velük való találkozásokhoz. És nem csak emberi kapcsolatokat lehet építeni, hanem új kapuk is megnyílnak, amire korábban nem is gondoltam volna. Szakmai kapcsolatok épültek.

„Az embereket amúgy érdekli a történelem!” – hangzott el egy kerekasztal-beszélgetésben. Ha kiállsz a piros pöttyre, mint a szakmád képviselője, akkor meg fognak hallgatni. És nem csak azok, akik részt vesznek az eseményen, hanem többszázan, többezren, akik majd a videót nézik meg. Nyugalom, nem leszel sztár, vagy celeb. Csak megragadsz egy lehetőséget arra, hogy a munkádnak hatása legyen.

Ha fejlődni, tanulni szeretnél, akkor szerintem ez egy olyan lehetőség, amit érdemes megragadni. Ráadásul nem egy szűk elit-klubról van szó: Magyarországon is legalább hét TEDx működik. Ezek közül tudsz válogatni (a teljesség igénye nélkül):

Ha pedig még vacillálsz, de szívesen gondolkodnál közösen a történelemről, tudományról, akkor maradj kapcsolatban az Open History-val! Katt ide!

Borítófotó: Marjai János

Vélemény, hozzászólás?