Mi lesz a múzeumokkal a járvány után?

Az biztos, hogy a bezártság időszakának egyszer vége lesz, és az is, hogy nem ugyanaz a világ jön vissza, ami március közepén magára zárta az ajtót.

A NEMO által szervezett webinar-on Sandro Debono készítette föl a kontinens különböző tájairól érkező, online jelenlévő múzeumi szakembereket az új világra. Nem gyakorlati kézikönyvet vagy kész megoldásokat kaptunk, hanem gondolkodási alapokat a saját szervezetünk fejlesztésére. A nagyképből érdemes kiindulni, és helyi szinten tervezni a jövőt. Szóval nézzük, mi történik a világban!

A NEMO felmérésében (magyar értékelés itt) múzeumi szakembereket kérdezték arról Európaszerte, hogy milyen változásokra számítanak hosszabb távon. Úgy tűnik a leginkább várt változás a bevételkiesés, és nagyobb programok, projektek leállítása. A múzeumok hosszútávú zárva tartását vagy létezésének megkérdőjelezését azonban csak nagyon kevesen várják. Ezzel együtt Debono azt mondja, hogy érdemes újragondolni a múzeumokat, helyüket a változó világban. Az európai intézmények nagyon hamar az online irányába mentek el, pedig a kérdés nem ilyen egyszerű.

A felmérésből kiderül, hogy a múzeumoknak kevesebb, mint négy százaléka vett fel munkatársat a megnövekedett online jelenlét kezelésére, 30 százalékuk pedig más területről irányította át a múzeumi dolgozókat digitális területre. Valószínűleg nagyon jól járnak azok az intézmények, ahol kifejezetten az online jelenlét kezeléséhez kerestek új munkatársakat.

A vírus alatt nőtt a múzeumok online látogatóinak a száma, de egy amerikai felmérés szerint a felnőtt lakosság nagy része nem kereste a múzeumi tartalmakat az utóbbi hetekben. A virtuális múzeum séta (virtual museum tour) keresőszó népszerűsége pedig néhány napos kiemelkedés után más, a karantén-életformához kapcsolódó keresőszavakkal egy szinten állapodott meg.

Ez még mindig jelentős emelkedés a korábbi időszakhoz képest, de azért messze nem az online Kánaán jött el a múzeumok számára.

Az változó környezet új kapcsolódási formákat és tanulságokat is hoz. Ebben az időszakban nem a hangminőség és a felbontás számít, hanem a tartalom. Az egyik ablak, amit kinyitott a vírus, a National Cowboy Museum Twittere. A dolgozók nagy része otthonról dolgozik, a Twittert pedig a bezárt múzeumra felügyelő biztonsági őre bízták. Tim el is kezdte használni ezeket a felületeket, kicsit esetlenül, de rendkívül sikeresen: arcot és személyiséget kapott a múzeum, ez pedig egyedi hang és kommunikáció stílus társult.

A kommunikációs csapat hazament, a múzeum pedig világhírű lett. Azt azért hozzátenném, hogy aki ránéz arra, hogy mit művel Tim, sejtheti: ha véletlenül is indult a folyamat, kőkemény kommunikációs munka van abban, ahogy ez így felépült. Tim a műtárgyakat kommenteli, a múzeumi bolt őt ábrázoló termékeivel pózol, és kérdésekre válaszol. Egy-egy poszt a korábbi kedvelések 100-szorosát (!) kapja most.

Az előadás második része a jövőről szólt.

Nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mi lesz a vírus elvonulása után (azt se, hogy mikor lesz ez), de felmérések készülnek arról, hogy hogyan változik az embereknek a kulturális intézményekkel való viszonya. Úgy tűnik, hogy a következő legalább fél évben az emberek kevésbé fognak turisztikai attrakciókat, köztük múzeumokat látogatni. Ha mégis, akkor felértékelődnek a kültéri helyszínek, a potenciális látogatók legfontosabb szempontja pedig a biztonságos időtöltés lesz.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Debono szerint egy egész eszköztárra van szükség, aminek az online jelenlét csak egy eleme. A válság egy olyan lehetőség, amit nem érdemes kihagyni.

Ha az élet megdob megdob citrommal, készíts belőle limonádét! Ha a közönséged túl soknak találja az online tartalmat, készíts olyan tartalmat, amit offline, vagy akár analóg módon is tudnak használni! Ha mindenkinek maszkot kell hordani a, tedd személyessé ezt a ruhadarabot egyedi mintákkal és csinálj belőle divatot! Ha kevés a látogató, fordítsd rájuk különös figyelmet, szabd személyre az élményüket!

A sort lehetne folytatni.

A résztvevők néhány kérdésekből azt éreztem, hogy néhol gyakorlatiasabb előadásra számított a közönség. Feljöttek olyan témák, amik továbbgondolásra késztettek engem is, de nem lehet rájuk „konzerv-megoldást” kínálni, Neked kell személyre (=múzeumra) szabnod. Kettő emelkedett ki közülük a kérdések alapján.

1. Kieső bevételek…

A vírussal és a bevételek elmaradásával a múzeumok anyagilag is nehéz helyzetbe kerülnek. Több kérdés is irányult arra, hogy hogyan lehet ezeket a kieső bevételeket legalább részben pótolni. Az előadó válasza az volt, hogy meg kell kérni a közösséget, a múzeum körül lévőket, hogy támogassák az intézményt.

Fontosnak tartom, hogy a látogató, a múzeum célcsoportja erőforrás is. Akik a támogatják a múzeumot, közelebb is kerülnek hozzá. Nem egy sima tranzakcióról van szó, hanem a javak cseréjéről. Úgy gondolom, hogy ezt a kapcsolatot vírustól függetlenül is érdemes erősíteni.

Meglepő volt számomra, hogy itt sem merült fel és máshol se láttam még fizetős digitális tartalmat múzeumok részéről. Ha egy tárlatvezetésért belépődíjat kérünk, akkor az online változatáért miért nem? Valahogy a digitális tartalmakat ingyenesnek gondoljuk.

Más területen léteznek és jól működnek a képzések, előadások, online kurzusok ellenértékért is. Ha a kieső bevétel pótlása cél, akkor érdemes ebbe az irányba is gondolkodni. Vagy akár előre megváltott múzeum jegyért cserébe adni a karantén idejére digitális tartalmat.

2. Kinek szól a múzeum?

A másik fontos gondolat szintén a múzeum cél csoportjához kapcsolódott. Debono zárásként azt javasolta, hogy három kérdésen érdemes elgondolkodni.

  1. Mit jelképez, mit jelent a múzeum? (What do we Stand for?)
  2. Kiknek szól? (For whom?)
  3. Hogyan vonjuk be a látogatókat? (How do we engage?)

Mind a három kérdés fontos, de az előadás és a kérdések során a második emelkedett ki számomra. Azzal, hogy feltesszük a kérdést, hogy kinek szól az adott múzeum, azt állítjuk, hogy egy adott múzeum nem szól mindenkinek. Vagy legalábbis, bizonyos csoportoknak jobban szól, mint másoknak. Debono végig több közönségről beszélt, különböző múzeumok különböző célcsoportjairól és arról, hogy mindenkinek a saját közönségéhez kell szólnia. Amikor a társadalmi különbségekről kérdezték, akkor is a saját közönség megtalálása mellett tört lándzsát.

Most, az online jelenlét idejében könnyen mérhető, hogy kik azok, akik felkeresik a múzeum weboldalát, akik kíváncsiak a közösségi média megosztott tartalmakra. (A közösségi médiában részletes statisztikát kapsz az oldalad követőiről, és a honlapod forgalma is részletesen mérhető.) Érdemes rájuk fókuszálni, velük foglalkozni, mert valószínűleg ők azok, akik a karanténon kívül is könnyebben megszólíthatók!

Nekem az egyik kedvenc részem a tervezés. Most adja is magát a lehetőség, de meggyőződésem, hogy tervezés, közös gondolkodás nélkül nehéz lesz az indulás. A Múzeumi Játékmustra csoportban közösen gondolkodunk múzeumokról és játékokról. Csatlakozz, és mondd el a véleményed erről a cikkről is! Szeretettel várunk!

Vélemény, hozzászólás?