Barabási Albert-László korunk egyik sztártudósa, aki fontos és hasznos témával foglalkozik, nemzetközi elismertség mellett, ráadásul közérthetően. Én is sokat köszönhetek a kutatásainak. A képlet-et olvasva sokat gondolkodtam az Open History helyzetéről, ez alapján kerestem a fejlődési lehetőségeket. Ennek megfelelően olyan kiállítást vártam, amivel új összefüggések döbbenhetek rá, jobban megismerem a világot és olyan szemléletmódot kapok, amit mindennapi életben is tudok alkalmazni.
Kedves olvasó, hadd árnyaljam ezt a képet neked: Te ne ilyen elvárásokkal nézd meg ezt a kiállítást! Sokkal jobb élményben lesz részed, ha inkább azt keresed, amit ez a kiállítás kínál.
Egy fontos elemet ugyanis kihagytam a képekből: a kiállítás a Ludwig Múzeumban van, ami egy kortárs művészeti múzeum. A kiállítás fókusza pedig az adatvizualizáció, tehát hálózatok vizuális megjelenítését mutatja be művészeti alkotásként. Ez is kellően formabontó és izgalmas, csak más, mint amit én vártam.
A kiállításban azt követheted nyomon, hogy hogyan próbál egy tudós megérteni és bemutatni egy-egy komplex hálózatot, mint például egy egér agya, a Nature tanulmányainak idézettsége, vagy nemzeti konyhák ízei és hozzávalók. Kicsit tágabb keretbe helyezve azt a folyamatot követhetjük nyomon, ahogy a tudomány szépen lassan a lineáris, írt szöveg kereteit szétfeszegeti. A hálózattudományban fontos szerepe van a dizájnernek, aki hálózatokat hogy bármi mást érthető viselt láthatóvá tesz, megkönnyítve ezzel komplex problémák megértését, bemutatását és közérthető(bb) magyarázatát.
Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon is egyre fontosabb a tudományos közegnek az, hogy kijöjjön az elefántcsonttoronyból. Meggyőződésem, hogy végsősoron nem az államnak (elszámolás formájában), hanem a társadalomnak (ismeretterjesztő formában) kell visszaadni az új tudományos eredményeket. De vissza kiállításhoz!
A Rejtett mintázatok több érzékszerünkre hat – látjuk a szépséget, halljuk a hangokat, néhány dolgot tapinthatunk is. Elmerülhetünk a részletekben, de az elménkre nem akar igazán hatni. Nem értjük meg az ábrákat, amíg gyönyörködünk bennük. Így sok hálózat és adativzualizáció tényleg csak pontok és vonalak halmaza maradt számomra. A betegségek hálózata vagy az ezernyi konyhai íz és alapanyag kapcsolata csak angolul jelenik meg a kiállításban, ez utóbbihoz pedig szó szerint egy A4-es papírokon falra ragasztott tanulmány segíti az eligazodást. Egy egér agyának kapcsolódásai gyönyörű vizualizációként jelennek meg, de semmit nem tudtam meg arról, hogy hogyan működik és mit ábrázol.
A legizgalmasabb számomra a kurátorok, kiállítóhelyek és művészek hálózatát bemutató rész volt.
Barabási Albert László és a művészet kapcsolatát nem kell külön bemutatni. Már ez a Ludwig Múzeumban rendezett kiállítás is sokat elárul erről a kapcsolódásról. Ami miatt izgalmas volt ez a terem, az az, hogy értettem is, amit látok: ismerős nevek is fogalmak jelentek meg az ábrán, a közöttük lévő kapcsolat pedig segített megérteni a magyar művészet működéséből valamit laikusként is.
Hasonlóan érthető installáció volt, amikor a városban történő napi mozgást tüdőként mutatták be egy animáción: kitágult, amikor sokan jártak a központban, és összehúzódott, amikor kevesen. A COVID okozta lezárások után alig lélegzett a város. Szépen érzékelhetővé vált ez által, hogy hogyan válik a tudományos adat művészi eszközzé – és ismerjük meg jobban a valóságot ezen a kettős szemüvegen keresztül.
Összegezve: ha Barabási Albert-László és a hálózatkutatás eredményeit szeretnéd megismerni, akkor vedd kezedben A képlet-et vagy a Villanásokat, és olvasd el! Ha pedig a kutatások hoz kapcsolódó adatvizualizációban, 3D-s szobrokban és animációban, színes ábrákban szeretnél gyönyörködni, akkor szeretettel ajánlom a BarabásiLab kiállítását a Ludwig múzeumban!
BARABÁSILAB: REJTETT MINTÁZATOK. A HÁLÓZATI GONDOLKODÁS NYELVE | Ludwig Múzeum | 2020. október 10. – 2021. június 26.