„a nevetséges fizetések ellenére is szerettem” Múzeumi Kilépő 4.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A „státuszváltás” apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat az Open History blogján közöljük, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Születési idő: 1965- 1980 között (X generáció)

Munkatapasztalat: 16 év

Múzeumi tapasztalat: 10 év

Felmondás ideje: 60 hónapja (5 éve)

Múzeumi szervezet mérete: 71-150 fő

Mi volt a kilépésed fő oka?

Miután „integrálták” a múzeumot egy másikkal, leépítették az infrastruktúrát (megalázó körülmények). Azóta is torzóban maradt az integrációt mozgató eredeti elképzelés. Ez nagy csalódás volt, bár az utolsó utáni pillanatig hittem benne, hogy részese leszek egy nagy, nemzeti szintű sikertörténetnek… A megalázó fizetés sem tartóztatott ott, de azt sokáig nem éltem meg tragédiának, hogy lemondással jár muzeológusnak lenni, mert a hivatással járó élmények kárpótoltak.

Hogyan és mennyi idő alatt hoztad meg a döntést, hogy felmondasz?

Sok vívódás után, mert nagyon közel állt hozzám a múzeumi lét – szívem szerint onnan, az első munkahelyemről mentem volna nyugdíjba. Máig nagyon sokat gondolok rá… Hiányzik.

Befolyásolta-e a döntésedet a jogviszonyváltás, és ha igen, hogyan?

Akkor még nem, de az igen, hogy az EMMI (illetve akkor még talán NEFMI vagy valami hasonló volt, minden esetre az értelmes elnevezésű Oktatási és Kulturális Minisztérium helyett már elnevezésben is elidegenítő lett a fenntartó minisztérium neve) elkezdte a létszámleépítéseket a múzeumi szférában, melynek eredményeként az utolsó múzeumban töltött éveimben (2011-2015 között) bár látszólag jócskán előreléptem a ranglétrán, valójában három múzeumi épület között ingázva 2-3 kolléga helyett kellett dolgoznom.

Az egyik épületben a nagyjából tíz fősről egy állandóan ott tartózkodó és két szintén ingázó kollégára sorvadt helyi dolgozói „állományt” felügyelve névleg én voltam az igazgató (plusz én rohantam át éjjel, ha szólt a riasztó vagy ázott az épület, mint oly sokszor), a másikban tárlatvezetéseket tartottam és áfás számlákat írtam, mert sokszor én voltam a recepciós is, a harmadikban bürokrata értekezleteken vettem részt, miközben egyre kevesebb időm volt a kiállításrendezésre és a leltározásra. Ekkora kezdték a gyűjteménykezelői állomány leépítését is, így a raktárrendezési feladatok is a muzeológusra hárultak. Minden „természetesen” a muzeológusra hárult, miközben az eredeti munkáimra, például leltározásra (tudományos azonosítás és leírás) és kiállításrendezésre már alig volt időm.

Visszatekintve és összefoglalva: 2011 táján kezdődött a múzeumi szféra totális szétzüllesztése, majd – ahogy látom – az utóbbi években a feltöltése a múzeumot otthonuknak tekintő muzeológusok helyett „projektmenedzserekkel”. Köztük is nyilván vannak derék szakemberek. De a muzeológusokkal kapcsolatos előítéletek (lekvárt főz a kutatónapján; teremőr diplomával; stb.) megtették a hatásukat, sokkal nagyobb erővel kellett volna kiállni ezek ellen, mert szép lassan elpusztították azt a múzeumi életet, amit a nevetséges fizetések ellenére is szerettem és felvállaltam. Mit tanácsolnál a munkahelyi vezetődnek, min változtasson, hogy meg tudja tartani a munkatársakat?

Hagyjon kutatni. Fizessen meg. Örüljön a sikereimnek. Vegye komolyan a múzeum küldetését és feladatait.

Mi az, ami eredetileg a múzeumba vonzott? Mire számítottál az elején?

A műtárgyak szeretete, a történetük iránti érdeklődésem, a közlési vágy, a kiállításrendezés nyújtotta izgalom, a látogatókkal való találkozás. Életem egyik szép élménye, amikor született vak gyerekeknek tartottam tárlatvezetést. Mivel sikeres kiállításokat rendeztem, arra számítottam, hogy az önálló kutatásaimmal és a múzeumi közösséggel közös tevékenységemmel egy távlatos, nagy feladat részese leszek. Mit tanácsolnál ma egy olyan barátodnak, aki tegnap kezdett egy múzeumi szervezetben dolgozni?

Tisztelje a műtárgyakat, szeresse a látogatókat. És lottózzon, majd alapítson múzeumot.

A fenti válaszokra vonatkozó szervezetfejlesztési reflexiót itt olvashatjátok.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét? Válaszolj Te is a kérdésekre 2021. január 11-ig ezen az űrlapon keresztül!

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?