„A múzeumdolgozói ‘ették’ egymást” Múzeumi Kilépő 9.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A „státuszváltás” apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat az Open History blogján közöljük, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Születési idő:

A: 1965 – 1980 (X generáció);

B: 1965 – 1980 (X generáció);

C: 1965- 1980 (X generáció)

Munkatapasztalat: A:15 év; B: 27 év; C: 19 év

Múzeumi tapasztalat: A: 13 év; B: 7 év; C: 6 év

Felmondás ideje: A: 1 hónapja; B: 3 hónapja; C: 2 hónapja

Múzeumi szervezet mérete: A: 150+ fő; B: 11-30 fő, C: 11-30 fő

Mi volt a kilépésed fő oka?

A: Újdonsült, hozzánemértő főnökök, rágalmazgatás, ba*tatás.

B: A múzeum dolgozói „ették” egymást, intrika intrika hátán. Minden feladat úgy tűnt, a saját hoppárém. Senki nem akar együttműködni. Nem megfelelő vezetés. A múzeumpedagógia bohóckodássá válása. A magasabb szinteken (pl. (…) képzéseken) csak megy a felsővezetés egymás-dicsérgetése, de valódi segítséget nem adnak a múzeumi munkához. Csak az a fontos nekik, hogy bizonygassák mennyi képzést csinálnak.) Pocséklás a múzeumokban stb.

C: Intézményvezetői státuszba kerültem: a fenntartóval való kapcsolattól tettem függővé, hogy maradok vagy sem. A másik a vicces „fizetés”, inkább zsebpénz.

Hogyan és mennyi idő alatt hoztad meg a döntést, hogy felmondasz?

A: 1 hónap

B: 1 év

C: 1 hónap gondolkodási idő után.

Befolyásolta-e a döntésedet a jogviszonyváltás, és ha igen, hogyan?

A: Igen. A fizetésem a béka segge alatt így 13 év tapasztalat után is, akiket újonnan felvettek, jóval több fizetést kaptak. Nekem az új szerződésben nem emeltek volna.

B: Igen. Bizonytalanná vált a jövő. Olyan emberek döntik el a jövőt, aki nem hiteles vagy a szakmáról semmit nem tudnak.

C: Elősegítette. Látható Magyarországon a kultúra és a kulturális örökség teljes leépítése a műemlékvédelemtől (ma már műemléknemvédelem) a zenéig minden területen.

Mit tanácsolnál a munkahelyi vezetődnek, min változtasson, hogy meg tudja tartani a munkatársakat?

A: Ne legyen paranoiás, ne csak a haverjait tegye pozícióba, ássa magát bele egy kicsit a szakmába, ne tiltson le idő előtt a szerverről amikor még ott dolgozom, bánjon EMBERként az alkalmazottakkal, és néha rebegjen egy KÖSZÖNÖMöt.(De nálunk tudatosan akarták leépíteni az egész brancsot, szóval nem akarta megtartani a régi alkalmazottakat, ezért mindent el is követtek, hogy önként és dalolva távozzunk.)

B: Következetesség. Munka leosztás, majd számonkérés.

C: Váljon alapítványi múzeummá és lottózzon sokat. Ha nem, csak idő kérdése, a fenntartó bedarálja a múzeumot. (A lottózás miatt az esélyeket nem nehéz latolgatni.)

Mi az, ami eredetileg a múzeumba vonzott? Mire számítottál az elején?

A: Az elején még korrektek voltak az emberrel, akkor még más volt a vezető.

B: Szerettem a múzeum világát. A szakmát. A műtárgyak közötti feladatokat.

C: A szakma. Egyetemen a muzeológia specializációt választottam. Így is indultam el. Volt egy közel évtizedes kitérő – kényszerű költözés miatt, és tudtam, hogy a megyébe, ahova költözünk nem lesz sok szabad státusz – a kollégák zömét ismertem. Örültem, amikor visszatérhettem a szakmába, még úgy is, hogy sokkal kevesebb lett a fizetésem. Ezzel-azzal ki lehet egészíteni. De intézményvezetőként már rengeteg időt, energiát, türelmet felemészt, és nincs idő mással foglalkozni. Hamar válaszút elé érkezik az ember – pláne, ha családos.

Mit tanácsolnál ma egy olyan barátodnak, aki tegnap kezdett egy múzeumi szervezetben dolgozni?

A: Én csak a saját múzeumomról tudok nyilatkozni. Na, azt kerülje el messziről.

B: Ma nem lehet senkinek tanácsot adni. Jobban teszi az ember, ha nem ad.

C: Keressen másik munkát, külföldön, és várjon 10 évet. Én is ezt teszem. (Ami hiányozni fog, az) a szakma (mind a tudományterület, mind a muzeológia mint olyan), a kapcsolatok, a sokszínűség, rengeteg izgalmas kihívás, érett kapcsolati háló, beágyazottság is megvolt… – de most olyan olyan munkahelyem van, ahol félig hangszeroktató, félig muzeológus vagyok. Tehát sikerült a határvonalon belül maradni…

A fenti válaszokra vonatkozó szervezetfejlesztési reflexiót itt olvashatjátok.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét? Válaszolj Te is a kérdésekre2021. január 11-ig ezen az űrlapon keresztül!

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?