Az első pillanatoktól kezdve lázasan terveztük, hogy milyen programokat szeretnénk vinni a kalotaszegi Zsobokra, a Bethesda gyermekotthonba. Elképzeltük, milyenek lesznek a gyerekek, hogyan fogadnak majd bennünket, hogy mi olyat tudunk adni nekik, aminek a legjobban örülnének. Rengeteget ötleteltünk a programokon, és azon is, hogy milyen ajándékkal lephetnénk meg őket.
A tábor az Ágoston Sándor Alapítványnak köszönhetően valósult meg, ők külön kérték, hogy ne üres kézzel érkezzünk. Végül bevásároltunk egy sor gyermekeknek szánt ismeretterjesztő könyvet, édességet és útra keltünk.
Budapestről Bánffyhunyadra mentünk, ahol először a zsoboki lelkésszel és a gyermekotthon néhány lakójával találkoztunk. Már itt éreztették velünk, hogy nagyon szívesen látnak minket, úgy is szólítottak meg minket, mint igazi vendéget.
A History Hack programjai első sorban felső tagozatosokhoz és középiskolás diákokhoz szólnak. Módszerünket úgy alakítottuk ki, hogy korosztályuk sajátosságait, mint például a kritikus gondolkodást, az őket körülvevő világ megkérdőjelezését, a rendkívül erős önkifejezési igényt hasznosítjuk. Többek között emiatt is működnek jól a szerepbelépéssel gazdagított programjaink, melyek során a gyerekeknek forráskritikát kell alkalmazniuk.
Sokak gondolják azt, hogy kamaszoknak nehéz jó oktatási programokat tartani épp ezen tulajdonságok miatt, szerintünk viszont ez éppen, hogy előny. Szeretnénk azt éreztetni a programjainkon részt vevő diákokkal, hogy ezeket a tulajdonságaikat az előnyükre fordíthatják, felhasználhatják az élet sok más területén is.
Zsobokon egy izgalmas kihívással találtuk szembe magunkat. Előzetes információink alapján tudtuk, hogy vegyes korosztályú, körülbelül 25 fős csoporttal fogunk dolgozni. Valóban egy 3-19 évesekből álló csoportot kaptunk annak minden szépségével és nehézségével egyaránt. Őket 4 nagyobb csoportra lehetett bontani az organikusan és életkori csoportok szerint alakuló klikkek, valamint a gyermekotthoni beosztás alapján.
Az óvodások, akik mindig együtt étkeztek, ebéd után szundítottak és nagyon-nagyon mozgékonyak voltak. A 7-11 évesek, akik abszolút követték a 14 évnél idősebbeket. Ha számukra új, izgalmas feladatot kaptak, azt kihívásnak tekintették, de csak bátorítás után végezték el.
A 12-14 évesek, akik öntörvényűek voltak, abszolút követték a nagyobbakat. Ők nagyon igényelték az egyénekre fordított figyelmet, az önálló, felelősséggel járó feladatokat pedig precizitással és odafigyeléssel hálálták meg. A 14 év felettiek pedig képesek voltak összefogni és cselekvésre sarkallni a társaságot, érdeklődők és nagyon érettek voltak. Ők egy külön helyen, az Immanuel házban laktak az otthon mellett, itt önállóságuk is sokat fejlődött. Többnyire gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanulnak, ezáltal mindannyian bátran tekinthetnek a jövőbe.
A programok kidolgozásánál törekedtünk arra, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a magyar történelemmel fontosabb alakjaival, folyamatokkal, illetve azok számára is élvezhető legyen, akik nem sokat tudnak még sokat róla. A tapasztalatok alapján ezt jól tettük, hiszen a vegyes korosztály miatt egymást erősítve is nehézségbe ütközött a történelemben való eligazodás.
A gyerekek szívesen dolgoztak csoportokban, de érezhető volt a klikkesedés. Ennek ellenére, ha motiváltak voltak egy feladat elvégzésére, azt örömmel és nagyszerű rálátással tették.
Minden nap két foglalkozást tartottuk, egyet reggeli után, egyet pedig uzsonna előtt. Törekedtünk arra, hogy keressünk néhány olyan pontot a történelmünkben, amire nagyobb hangsúlyt fektetve egészen nagy korszakokat tudunk felfedezni a diákokkal. A választásunk Mátyás királyra és korszakára, illetve a 19. századra esett. A helyszínünk pedig természetesen Zsobok és környéke lett.
A menetrendünk a következőképp alakult: hétfő délután érkeztünk meg, kipakolás után megismerkedtünk a gyerekekkel és felépítettük az elkövetkező napok történeteinek helyszínét, lerajzoltuk a régi Kolozsvárt és Zsobokot. Másnap reggel a magyar történelmet bemutató idővonalat alkottunk festmények újrajátszásával. Délután pedig Mátyás vándorló király udvarát jelenítettük meg egy drámajáték keretében.
Szerda délelőtt egy, a Zsobok környékén játszódó 19. századi kereskedőjátékot játszottunk, mely közben a gyerekek tanúbizonyságot tettek arról, hogy kötődnek a lakóhelyükhöz. Délutánra egy ezt elmélyítő, 19. századi társadalmat és közlekedést bemutató mozgásos játékot játszottunk velük. Csütörtök pedig a búcsúzás napja volt, ekkor már csak egy kvíz maradt hátra és az ajándékok kiosztása.
A tábor hozott számunkra néhány nem várt pillanatot és kihívást, de egyben nagyon előremutatónak is éreztük. Izgalmas volt kipróbálni magunkat egy ilyen vegyes korosztályú csoporttal, ezáltal több tapasztalatot szereztünk. Úgy érezzük, hogy ezentúl még hatékonyabban tudunk majd egész iskoláknak programot kínálni. Szeretnénk, ha a gyerekek kérésének eleget téve később visszamehetnénk hozzájuk, hogy hasonló programjainkkal fejlesszük és segítsük őket.
Végigolvastad, gratulálok (és köszönjük)! Ez azt jelenti, hogy tetszett, érdekesnek találtad – örülünk, hogy adhattunk valamit, és szeretnénk többet adni Neked! Ehhez még egy rövid kihívás áll előtted (1 perc), hogy személyesen Neked címezve érkezzen a következő beszámoló. Indulhatunk? Várunk!
