„Rengeteg túlóra, inspiráló közeg és sok új barátság” Múzeumi Kilépő 2.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A „státuszváltás” apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat az ,,Open History blogján közöljük, míg a ,,MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Születési idő: 1981- 1995 között (Y generáció)

Munkatapasztalat: 5 év

Múzeumi tapasztalat: 2 év

Felmondás ideje: 3 hónapja

Múzeumi szervezet mérete: 150+ fő

Mi volt a kilépésed fő oka?

Mikor először felmerült bennem a kilépés gondolata, akkor szinte kizárólag a pénzügyi helyzetre hivatkoztam. Közel a harminchoz nem, hogy saját lakásom nincsen, de az albérletet sem igazán lehet fizetni abból az összegből, amelyet minden hónapban kézhez kapunk, így sokszor a szüleimnek kellett kisegítenie, amit ugyan nagyon szívesen megtettek, de mégis mindig kellemetlenül éreztem magam miatta. Aztán ahogyan teltek a hónapok, egyre több dolog párosult még a rossz anyagi körülmények mellé. A megbecsültség és a munkám elismerésének a hiánya, az, ha bár végig keményen dolgoztam, napi akár tíz órát, de egyszer egy – általam nem hibaként elkönyvelt – „hibát” vétettem, rögtön megrovásban részesültem, vagy az építő gondolatok, javaslatok figyelmen kívül hagyása mind hozzájárult a döntésem véglegesítésében.

Hogyan és mennyi idő alatt hoztad meg a döntést, hogy felmondasz?

Körülbelül tavaly novemberben fogalmazódott meg bennem először, hogy bár nagyon szeretem a munkámat, a pörgést ami ezzel jár, valamiért mégsem érzem azt a boldogságot minden reggel, mint a kezdetekkor, sőt egy idő után alig vártam, hogy hétfő után rögtön péntek jöjjön. Végül az otthoni munkavégzés hónapjai mutattak rá arra, hogy a folyamatos melankólia és gyomorideg a munkámnak tudható be, így végül április közepén hoztam meg a nagyon is nehéz döntést, hogy távozom a múzeumtól.

Befolyásolta-e a döntésedet a jogviszonyváltás, és ha igen, hogyan?

Alapvetően nem, mert nem ennek hatására mondtam fel. Ugyanakkor természetesen a váltással járó bizonytalanságok, az, hogy továbbra sem lehet tudni mik lesznek a szerződésben lefektetve, mennyiben változik például a fizetésünk, a felénk nyújtott elvárás, a munkakörünk, tudat alatt a távozás felé döntötte azt a bizonyos mérleget.

Mit tanácsolnál a munkahelyi vezetődnek, min változtasson, hogy meg tudja tartani a munkatársakat?

Legyen empatikusabb, vegye jobban figyelembe és értékelje az egyének erősségeit, különbözőségeit, ne a gyengeségeiket akarja kiemelni akár olyan célzattal, hogy erősítse a személyiségüket, mert ezáltal még jobban elbizonytalanodhatnak és bezárkózhatnak. Autokratikus döntések helyett néha célravezető lehet meghallgatni a munkatársak véleményét is, hátha az ő meglátásaik hatására jobb programok fejleszthetőek. Ne alacsonyabb rangúként, hanem egyenrangú félként tekintsen az alkalmazottaira, akik annak érdekében, hogy hatékonyan, barátokként tudjanak együttműködni, ne hangolja őket egymás ellen, mert a másik félbe vetett bizalmatlanság, negatív hozzáállás nehezebbé teszi az eredményes munkavégzést. És legfőképpen: minden helyzetben hallgassa meg őket és álljon ki értük!

Mi az, ami eredetileg a múzeumba vonzott? Mire számítottál az elején?

Végzettségemet tekintve már az egyetem alatt álmodoztam arról, menyire jó lenne múzeumban dolgozni, míg végül nem adódott ténylegesen ez a lehetőség. Szakmailag hatalmas előrelépésnek tekintettem, ami igaz is, hiszen rengeteg dolgot tanultam meg és sajátítottam el, amire csak munkavégzés közben volt lehetőség.

Mit tanácsolnál ma egy olyan barátodnak, aki tegnap kezdett egy múzeumi szervezetben dolgozni?

A bennem lévő viszonylag friss rossz élmények hatására bárki, aki említette, hogy múzeumban tervez vagy szeretne dolgozni, rögtön le akartam beszélni róla. Viszont rájöttem, hogy bár számomra a kezdeti nagyon inspiráló közeg, a munkámban rejlő sokszínűség keserűséggé változott, nem feltétlenül éli át mindenki ezt. Csak a saját tapasztalatai alapján döntheti majd el, elégedett, boldog-e ebben a munkahelyzetben. Egyik barátommal beszélgettünk még hónapokkal ezelőtt, akinek folyamatosan panaszkodtam a múzeumi munka árnyoldaláról, amikor megjegyezte, hogy jó ez mind rettenetesen hangzik, de próbáljam meg ne szubjektíven, hanem objektíven elmondani neki, mi vár arra, aki múzeumi munkára jelentkezik. Címszavakban nagyjából ezeket említettem: sokszínűség; tapasztalatszerzés; történészekkel, muzeológusokkal való együttműködés; rengeteg túlóra; inspiráló közeg és sok új barátság. Aki ezt keresi egy munkahelyben, és képes a kompromisszumra, annak bátran ajánlom.

A fenti válaszokra vonatkozó szervezetfejlesztési reflexiót ,,itt olvashatjátok,.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét? Válaszolj Te is a kérdésekre ,,ezen az űrlapon keresztül!,

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?