“Minden fizetéskor megalázva éreztem magam” Múzeumi Kilépő 15.

Bayer Árpád

A “státuszváltás” apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat az Open History blogján közöljük. A november-december során közölt válaszokra vonatkozó vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat a MúzeumOD blogján összegezzük. Legközelebb a MúzeumOD a kapott válaszok elemzésével jelentkezik január végén.

Születési idő: 1981 – 1995 (Y generáció)

Munkatapasztalat: 7 év

Múzeumi tapasztalat: 4 év

Felmondás ideje: 13 hónapja

Múzeumi szervezet mérete: 150+ fő

 

Mi volt a kilépésed fő oka?

Amikor elkezdtem a múzeumban dolgozni, a napi munkaidőnél lényegesebb több időt tudtam a munkának szentelni. Általánossá vált, hogy a munkám betölti a hobbi szerepét, hihetetlenül örültem az újabbnál újabb, inspiráló feladatoknak, lenyűgözött a közeg, aminek részese lehettem. 

Az idő előrehaladtával ez megváltozott, nem tudtam már olyan gyakran túlórázni, egyre terhesebbé vált a sok munka, nem fért bele az, hogy otthon is a munkahelyi teendőkkel foglalkozzak, de ha ezt nem tettem, úgy éreztem, nem tudom tartani az elvárt szintet, folyamatos bűntudat gyötört. 

Emellett új remények, új lehetőségek, ezzel együtt új célok jelentek meg a magánéletemben történő változásoknak köszönhetően, új életszakaszba léptem. Úgy érzetem, hogy a múzeumi, fájdalmasan alacsony fizetésemmel ezeket nem tudom megélni, nem tudok előre lépni és megreked az életem, ha a múzeumban maradok. A mai napig mély, fájdalmas érzések törnek elő belőlem, ha arra gondolok, hogy nem tudtam eltartani önmagam, folyamatos szülői segítségre szorultam, a barátaim, az alacsony fizetésemre hivatkozva rendszeresen hívtak meg kávéra, ebédre, amikor találkoztunk, szükséges magánorvosi számlákat sem tudtam magamnak fizetni, minden fizetéskor megalázva éreztem magam. 

Azt éreztem, hogy nem arányos a befektetett energia a megbecsülést nem mutató fizetésemmel. Mérlegelnem kellett, hogy meddig tudom ezt tovább vállalni és bármilyen nehéz döntés is volt, a hosszú távú tervezhetetlenség miatt felmondtam. Később arra is rájöttem, hogy a kiégés gyakorlatilag minden tünetét produkáltam, ami nagyon megijesztett.

 

Hogyan és mennyi idő alatt hoztad meg a döntést, hogy felmondasz?

Másfél évig rágódtam a döntésen, hullámokban tört rám a változtatás igénye. Gyakran tört elő bennem a remény, hogy változni fog a helyzet, de ez nem történt meg. Életem egyik legnehezebb döntése volt.

 

Befolyásolta-e a döntésedet a jogviszonyváltás, és ha igen, hogyan?

Nem befolyásolta.

 

Mit tanácsolnál a munkahelyi vezetődnek, min változtasson, hogy meg tudja tartani a munkatársakat?

Hasznos lehet a munkahelyi belső kommunikáció fejlesztése, érdemes rendszeresen beszélni minden kollégával a nehézségekről is. Beszéltünk az érzéseimről, a problémáimról, de azt érzem, a mindannyiunk számára megfelelő megoldást nem találtuk meg. Én gyakran hitegettem magam egy nagy változással, ami biztosan jönni fog, azt hiszem, több kollégám is így tett, gyakran volt ez téma közöttünk. Terveztem ezzel a változással, de nem jött el. Talán a vezetés hamarabb látta ezt, és hogyha hamarabb megerősítenek abban a félelmemben, hogy belátható időn belül nem lesz változás, akkor kisebb bűntudattal és fájdalommal jövök el.

 

Mi az, ami eredetileg a múzeumba vonzott? Mire számítottál az elején?

Vonzott a lehetőség, hogy a szakmámban dolgozhatok és igazán hasznos munkát végezhetek. A múzeum egy szabad, boldogságot adó helynek tűnt. Arra számítottam, hogy lesznek nehézségek, de ezeket felülmúlják a kollégákkal közösen elért eredmények és a látogatókkal való kapcsolat. Ezek a reményeim meg is valósultak.

 

Mit tanácsolnál ma egy olyan barátodnak, aki tegnap kezdett egy múzeumi szervezetben dolgozni?

Már a munka megkezdésének idejében jelölje ki a saját határait és az így megalkotott kereteket kommunikálja, tartsa be önmagával szemben is. Emellett pedig élvezze ki a múzeumi munka szépségeit, mert ebből is van bőven. Illetve tanuljon sokat a műtárgyakról, a látogatókról és önmagáról is.

 

Mi az, ami hiányozni fog a múzeumból?

A közösség, mely nagyon sokáig ott tartott. A változatos munka. A sok-sok emberi kapcsolódás. A műtárgyak, és ezáltal a történelem misztikus közelsége.

 

A Múzeumi Kilépőre 2020. november 2. és 2021. január 11. között érkezett válaszok elemzését a MúzeumOD felületén tesszük közzé.

A Múzeumi Kilépő kérdőívet a megerősítő visszajelzések hatására a továbbiakban is nyitva hagyjuk, és a beérkező válaszok közül kiválasztottakat alkalmanként publikáljuk 2021 során.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?